Van aki viccesebben fogja fel, valaki az egész Földet behálózó világösszeesküvést lát benne, de az vitathatatlan, hogy hetek óta az életünk részét képezi valami, ami pofonvágta a napi rutint és testüregkutatást végzett a gazdaságban, miközben családokat tart rettegésben, ugyanakkor az öregek szöges nuncsakut pörgetve röhögik szemközt, miközben sorban állnak a piacon. 
Ez a koronavírus.
Eljött az ideje, hogy a csodabogarak - a prepperek -  megveregessék a vállukat és szemöldökhúzogatva nézzenek mindenkire.
Ugye megmondtam? Ugye? Ugye? Kinek volt igaza?
Mint Ágas a Trollokban, aki valahogy mégsem tud örülni annak, hogy beigazolódott baljóslata, amikor a bergeniek újra fogságba ejtették az éneklő, ölelgető kis apróságokat.
De félre a képzavarral.
Hosszú ideje dédelgettem a gondolatot, hogy egyszer összegyűjtöm és közreadom mindazt a tudásanyagot, amit hülyének nézett emberek rendületlenül művelnek a világ minden pontján, készülve valami elkerülhetetlen katasztrófára, és azt a tudást, aminek még én sem vagyok teljesen birtokában, egy igen egyszerű okból.
Lusta disznó vagyok.
Mint a legtöbb ember, élem a hétköznapi kis életem, miközben a kedvenc iskolai tantárgyam, az élet tanítómestere sokszor figyelmeztetett, hogy az élet, amit élünk, nem normális.
Olvasom a gazdasági blogokat, ahol minden valamirevaló szakember azt szajkózza: legyen vésztartalékod. Persze ők pénzre gondolnak, de mi másra is gondolhatnának, amikor ez minden alfája és omegája manapság.
Tudooom, pénzért nem lehet mindent megvenni, de vajon hányan szeretnék most, ha lenne hat havi fizetésüknek megfelelő összeg a csikkzsebben?
Most a társadalom olyan próbatétel előtt áll, amilyen Európában nem volt legalább 30 éve. Persze nem vagyok teljesen bolond és tudom, hogy sok helyen a túlélés a napi feladat, de itt, az Uraltól nyugatra mi igencsak elszoktunk attól, hogy küzdenünk kell a megmaradásért.
Egyszer olvastam egy cikket egy délszláv háborút túőlélő férfival, aki szerint a fertőpzések, a hideg és az éhség ugyanolyan halálos elllenség volt, mint a fegyverek. A mosdatlanság, az elfertőződött sebek borzalmas véggel járnak és nem kell háború, hogy ezek fenyegessenek minket.
Nap mint nap látom, mennyire önző az átlagember átlaga és látom azt is, hogy vannak akikben igazán működik a közösségi szellem. Majd kiderül melyikből van a több.
Ma például egy bevásárókocsiban hagyott gumikesztyű volt a legfurcsább, amit láttam. 
Engem megvédett, szarok én rá, hogy azzal mi lesz, aki utánam pakol, hát de nem?- gondolhatta az óvatos tirpák.
Jójó, tudom el se kellett volna mennem oda, de egyezzünk ki döntetlenben, a születésszabályozás elengedhetetlen eszközét onnan tudtam megfelelő mennyiségben beszerezni.
Na.
Már megint csapongok.
A lényeg.
Az a tervem, hogy a lehető legnagyobb függetlenséget fogom kialakítani az elkövetkező időszakban, hogy akkor is legyen mit ennünk, ha nem lesz pénzünk, vagy ha nem lesznek boltok:
Hogy képesek legyünk megvédeni magunkat akkor is, ha a tücskök (akik nem voltak előrelátók), el akarnák rabolni amink van.
Hogy a lehető legjobban felkészüljünk egy civilizáció nélküli állapotra, ideértve a törvényes rend, az elektromos áram, vagy bármi más hiányát, amit most természetesnek tartunk.
Remélem a stílus még csiszolódni fog és sikerül hosszú távon érdekes és hasznos olvasnivalókkal szolgálnom.

Prepperpapa voltam, sziasztok!